Blogok

 A mostani posztom még a szokásosnál is kevesebb önálló gondolatot fog tartalmazni.
Néhány szóban szeretnék írni a magyar nyelvről. Nagyon röviden. A hozzáértés legcsekélyebb jele nélkül.

Egyszer hallottam egy számítógépes technikus barátomtól egy nagyon érdekes tesztről.
Egy magyar és egy német kezdő autószerelőnek tesztelték a problémamegoldó képességeit, kaptak egy feladatot, hogy mindketten egy ugyanolyan típusú autóból szakszerűen szereljék ki a motort.

Üdv mindenkinek!

Remélem mindenkinek jól sikerült a vizsgaidőszak. Én szerencsésnek mondhatom magam,mert a vizsgáimat gyorsan lezavartam és így volt időm mellette egy kicsit tanulni.
Írok egy picikét az alvásról.
Nemrég egy transzcendentális meditáció előadásra vetődtem, erről írnék egy unalmasságot.
Elméletileg, ha mindenki lefeküdne este kilenckor, akkor nem betegedne meg senki egy ehhez hasonló állítás hangzott el az előadáson.
No, de ugye erre manapság az embereknek se kedvük, se idejük.

Bár ez nem egészen az én asztalom, mármint, hogy az iskolai eseményekről irjak,de most mégis erre ragadtatom magam néhány szóban.

 „A diákságnak szerveződnie kell.” Hallom ezt mostanában nagyon sokat,de vajon miféle erő is van abban,ha a diákság szerveződik?
 
 
Na, lássuk mit is jelent ez ma a gyakorlatban!

Mi az,ami a diákság számára erőt ad a jelenlegi hatalommal szemben,amely nem konzultál kellően.

A válasz nagyon egyszerű: Semmi!

Kicsit írnék most az álmaink megvalósításáról és legfőképpen arról, hogy a legtöbb ember nem tudja megvalósítani álmait.

Van ez a szavunk: képes

Ez egy abszolút vizuális gondolkodásmódhoz lett igazítva.
Lényege az, hogy akkor vagyok képes valamire, ha felépült bennem a kép arról, amiről azt gondolom , hogy képes vagyok. Ez egy kicsit kacskaringós gondolatmenet volt, de szerintem nagyon érdekes dolog.

Felületességemnél csak precizitásom szembeötlőbb. Majdhogy nem magyartalan a mondatszerkezet.

Nem hagyhatom pár keresetlen szó nélkül, a folyamatot amely érint minket. Megújul honlapunk. Sokan, sok ötlettel. Egy teljesen más vonalatot vesz fel szerkesztőségünk, és nem kicsit bízik az "újítóteam" abban, hogy ez tetszeni fog Nektek. Még rengeteg meló tart minket kordában, de a cél már közel. Ezért írtam egy két blogsort, hogy teszteljük mit mutat, lesz még komolyabb is. vagy nem?

Egy pár napja múlt el szeptember 11.-e, immár 10 év telt el 2001.szeptember 11.-e óta.
Nevezetes évszám, nem túlzás a világpolitikában és történelemben szinte új idő számítás vette kezdetét.
 

A férfi ott állt mögötte, két kezét a vállára tette, majd gyöngéden, érzékien a lány karján, azt csak néhány ujjal érintve végighúzta. Bársonyos bőrén siklott végig ujjbegye, majd mikor már libabőr a lány teste, hirtelen mozdulattal oldalába, mintegy szúrta ujjait, s jól megcsiklandozta. A lány nevetett, kacagott, szorította karjait oldalához, hogy védje magát, de a férfi, bár vézna, de erős, s addig csiklandozta, mire a tea odakint, szinte már ki is hűlt. Így szakadt vége a nevetésnek. A lány képtelen volt nem nevetni, csak annyit volt képes kinyögni, hogy a tea! A tea! Kihűl…

Egy bájos kis történetre akadtam magamban a minap. Megfogott, és bár fogalmam sem volt akkor, hogy milyen formában majd, de biztos voltam abban, továbbadom. Jó volna egy randevút tökéletesíteni vele, - rögtön ez ugrott be - vagy egy baráti beszélgetést színvonalasítani, esetleg – mert ez is megfordult a fejemben – egy vadidegen embert leszólítani, és anélkül, hogy hagynék időt számára megkérdezni: „Miben segíthetek?”, rögtön a történetbe kezdek, és arcátlanul elmesélem. Azután pedig várnám a reakciót. Mit szól? Hogy tetszett? Látja-e benne, amit én is? Nagyon jó, ugye?